Megint “kirepült” egy csoportom, akit a Corvinus Egyetem Humánmenedzsment szakán a szakma gyakorlati rejtelmeire készíthettem fel. Ez egy jubileumi év, ez a csoport volt a 10-ik a pályám során, kicsit magam is meglepődtem, amikor utána számoltam, hogy 2008 óta tanítom a fiatalabb generáció néhány éves tapasztalattal rendelkező tagjait.

Ha visszanézek erre a 10 évre, akkor egyrészt az a gondolat jut az eszembe, hogy milyen sok interaktív beszélgetés és szakmai vita, ugyanakkor humor és nevetés jellemezte ezeket az órákat. De az is az eszembe jut, hogy ma Magyarországon milyen kevés az olyan HR szakember képzés, ahol a nemzetközi trendekkel lépést tartó elmélet ismertetése után gyakorlati megoldásokat bemutató órán elemezni vagy kritizálni lehetne különböző vezetői döntéseket, gyakorlatokat. Vagy megvitatni azt a kérdést, hogy miközben a munkaerőhiányos magyar piacon a HR tevékenysége a toborzásra redukálódott külföldön éppen a szakma radikális változása zajlik, és hogy vajon az itthoni helyzeten hogyan lehetne változtatni ?

És az is eszembe jut, hogy milyen jó érzés töltött el sok éven át minden szombaton reggel, amikor átsétáltam a hídon, hogy beérjek az órára. Ezek a szombat reggelek napsütéssel, pozitív energiával indultak. Szerencsésnek tartom magam, hogy lehetőségem van arra, hogy azt a rengeteg tapasztalatot, amit megszereztem, átadhatom az utánam jövő generációknak.

Büszke vagyok arra, hogy részese lehetek a tudás átadási folyamatnak és a jövő szakember gárdáját oktatom.