A 2017-es OTK mottója az “The Big Picture – Üzleti fókusz a HR-ben” volt. Kiváló előadások hangzottak el a globális online toborzási trendekről, a különféle munkáltatói márkanév építési technikákról, a jelölt követő rendszerek rejtelmeiről,  és a különféle toborzási technikákról is. Néhány teljesen új megközelítésről és felforgató szemléletről is hallhattunk, ezek közül személy szerint engem az a toborzási ötlet fogott meg a legjobban, amikor a Spotify olyan fejlesztőknek szóló zeneszám listát tett közzé a Github-on, amelyben a dalok első betűit összeolvasva a keresett IT szakember álláshirdetési szövegét kaptuk.

A délelőtti szekcióban részt vettem a “Digitális forradalom a munkahelyen – Hogyan alkalmazkodhatunk az állandó változáshoz?” kerekasztal beszélgetésben Kákosy Csabával (Day One Capital), Gecser Ottóval (Personal Brand Inst) és Frankó Csuba Deával (Spark Institution), amit Szabó Fruzsina (Eduline) moderált.  A beszélgetésünk során főleg azt a kérdést jártuk körbe, hogy a jövő munkavállalóinak milyen képességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy sikeresen alkalmazkodni tudjon a felgyorsult világhoz, a digitalizációból és automatizációból adódó kihívásokhoz és hogy vajon valóban áthidalhatatlan-e a digitális szakadék a z generáció és a 45+ között.

A konklúziónk az volt, hogy a munkavállalóknak a legfontosabb a tanulási képesség lesz a jövőben, amivel a rendelkezésre álló tengernyi információból kiválasztja a lényeget és azt át tudja alakítani olyan megoldássá, ami a munkájában az adott probléma megoldását segíti. Na meg az, hogy igenis van élet 45 felett, a percepciót a z generáció fejében kell átkódolni, mert aki ma otthon tudja használni az okos eszközöket információ szerzésre, utazásfogalásra, bankolásra, és különféle egyéb ügyek intézésére, azt meg lehet tanítani arra is, hogy a munkavégzéséhez ezeket a digitális képességeket hogyan kell alkalmazni.